Bioptron lámpa-fényterápia

A fényterápia története

A tizenkilencedik század közepe felé Jakob Lorber 1851-ben A napfény gyógyító ereje című könyvében újra élesztette a napfénnyel való kezelés módszerét. A könyvében szót ejt arról is, hogy a bárány vagy egészséges borjú vérének szolarizálásakor kapott vörösesbarna por kitűnő gyógyszer a tüdő betegségei és a vérzések kezelésére. A könyv vége felé napfénykezeléseket mutat be bizonyos betegségek, például a rosszindulatú daganat ellen, valamint leírja, hogyan készítsünk napfénytinktúrát.

A napfényterápia egy másik úttörője, talán a legjelentősebb, egy dán orvos volt, Niels Ryberg Finsen (1860-1904). Ő volt az első, aki tudományosan kidolgozta a fényterápiát, mesterséges fényt használva, főként szénívet. 1892-ben kezdett szénívvel dolgozni a bőrtuberkolózis (lupus vulgaris) kezelésére. Megfigyelte, hogy ez az állapot erősen romlik télen, és arra a következtetésre jutott, hogy a napfény fontos szerepet játszik ebben a betegségben. E területen végzett több éves munkája, és számos páciense csodával határos felgyógyulása eredményeképpen 1903-ban Nobel-díjat kapott, és a "fotóbiológia atyjaként" vált közismertté.

A polarizált fényterápiát dr. Fenyő Márta dolgozta ki Budapesten. Fenyő doktornő biofizikus, lézerspecialista és feltaláló. Azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a lágylézer a lábfekélyre, felfekvésre és visszérre. A kapott eredmények rendkívüliek voltak. Fenyő doktornő kísérletekbe fogott, hogy megtalálja, hogy a lézerfény melyik komponense felelős a gyógyulási folyamatért. A választ a polarizált fény jelentette. Ezek után minden forrást felhasznált, hogy bebizonyítsa elméletét. Arra a következtetésre jutott, hogy akkor a legjótékonyabb hatású a fény, ha polarizált és teljes spektrumú. Egy egészségügyi kiállításon John Stephenson kezébe került egy kiadvány Fenyő munkájáról - ennek köszönhető az ismeretségük. E két tudós kutatása vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy a polarizált fény erősíti az immunrendszert, és jelentős javulást eredményez visszérbántalmak és bőrbetegségek esetén.

Az emberiség történetében számos korabeli szólás utalt arra az annyira ismert és sokszor beigazolódott tényre, hogy ahová nem járnak a napsugarak (a fényenergiájukkal) rendszeresen, oda az orvos jár annyival gyakrabban.

A fényterápia az emberi szervezet öngyógyító képességét természetes és egyedülálló módon képes aktiválni, ennek köszönhetően ma egy általánosan elismert gyógyászati és megelőző módszer. Számos szakmai tanulmány bizonyította, hogy a gyógyító hatású polarizált fény idejében történő és megfelelő alkalmazása képes csökkenteni a gyógyszerfogyasztást (a gyógyszerek hatása, ellentétben a fényterápiával, csak rövidtávú) többféle heveny és krónikus betegségben szenvedő páciensek esetében és így képes mérsékelni több készítmény nem kívánatos mellékhatását (pl. a májra, vesére, gyomorra) és a gyógyszerfüggőség veszélyét. A fényterápia rendkívüli lehetőségeinek köszönhetően csökken a szervezet külső megterhelése és fokozatosan erősödik az egész immunrendszer.